#01 - Konverziók

Eredeti felvetés

Milyen erőforrások vannak az életedben, amit “magadénak” tudhatsz? Milyenek ezeknek a dolgoknak a tulajdonságai? Milyen az egymással való viszonyuk? A világgal hogy interaktálnak, a világ hogy interaktál velük? Van ezeknek az interakcióknak furcsasága és érdekes megítélése?

Az erőforrások definiálásának megközelítése - egy sikertelen teszt

Szeretem, ha fogalmilag egy lapon vagyok valakivel. Nyilván millió módon lehet definiálni minden szó jelentését, ami kontextustól is függ. Én mikor ezen kezdtem gondolkodni, olyan valamikre gondoltam egyből amikkel el lehet érni célokat.

Ha éhes vagy, az a célod, hogy ne legyél éhes. Ezt a célod elérheted úgy, hogy elmész a boltba és pénzért veszel magadnak ételt. Mikor a tranzakciónak vége, kevesebb pénzed lesz, mint volt.

Ebben a kontextusban a “pénz” volt az az erőforrás, amit használva elérted az “éhség csökkentése” célt.

Próbáljuk meg a példa alapján definiálni az erőforrást. Valami olyannak tűnik, amiből

• véges sok van,
• önmagában nem hasznos,
• hasznosítható,
• hasznosítása közben csökken a mennyisége.

Milyen olyan dolog van még, amire az emberek általában erőforrásként tekintenek… hmm… idő? Nézzük meg, hogy a listámmal hogyan is interaktál:

• véges sok van,
• önmagában nem hasznos
• hasznosítható
• hasznosítása közben csökken a mennyisége

Zseniális. Folytassuk a keresést…

Energia

• véges sok van,
• önmagában nem hasznos
• hasznosítható
• hasznosítása közben csökken a mennyisége

Arról az energiáról beszélek, amit alvással “töltesz vissza”, nem az elektromos áramról. Érdekes, hogy hogyan is működik ezeknek a mennyisége. Valamiért aludnunk kell, hogy több legyen az energiánk, dolgoznunk kell, hogy több legyen a pénzünk, de nem tudunk több időt szerezni. Vagy mégis…? Talán a klasszikus értelemben - ahogy az energiánál vagy a pénznél - nem, de ki tudunk találni valamit, ami elég közel van hozzá.

Egyetlen outlier miatt nem fogjuk kihagyni a lehetőséget: mostantól a lista része az is, hogy “lehet belőle többet szerezni, ennek rendjét-módját és az időt, mint kivételnek tűnő valamit meg majd lerendezzük valahogy.

• növelhető a mennyisége

Oké, energia pipa. Nézzük, hogy más erőforrás-jelöltekkel hogy fogunk tudni elbánni…

Egészség

• véges sok van,
• önmagában nem hasznos
• hasznosítható
• hasznosítása közben csökken a mennyisége
• növelhető a mennyisége

… hmm … jó, de minden más szempontból megfelel és érezzük, hogy egyébként ez is “erőforrás-szerű”. Vegyük ki ezt a listából, aztán folytassuk egy másik jelölttel … Ezek szerint vannak olyan erőforrások, amik önmagukban is hasznosak és érdemes valamennyivel rendelkezni. Leginkább azért van ez így itt, mert az erőforrás hiánya problémákat tud okozni. Ez az egészség esetében szinte biztosan azért van, mert folyamatosan csökken magától is: a világ ellenünk dolgozik, folyamatosan ki kell dobálnunk magunkból a vírusokat/baktériumokat, a mutálódott sejtjeinket, a szervezet többi része is folyamatosan működik és gyakorlatilag elkopunk. Ha ezzel nem foglalkozunk, magától is megszűnik.

Ez nyilván nem egy szükséges feltétele annak, hogy valami erőforrás legyen. Az, hogy “magától is fogy-e” erőforrás függő és érdekes, de most minket nem érdekel. Vegyük ki a listából azt is, hogy önmagában nincs haszna, hátha könnyebben el tudunk bánni a következővel.

Intelligencia

• véges sok van,
• hasznosítható
• hasznosítása közben csökken a mennyisége
• növelhető a mennyisége

… érdekes, eddig minden erőforrásunk fogyott, amikor használtuk, de az intelligencia olyan, mintha épp ellenkezőleg működne és sokszor növekszik a mennyisége, amikor használjuk. A hasznosítás is kicsit furcsa szó itt. Nem igazán tudnék olyat mondani, amihez direkt módon, más erőforrás - vagy ezen a ponton csak simán egyéb “dolog”, mert kezdek belekavarodni abba, hogy mit is nevezünk így - bevonásával érünk el.

Példa: 1 órát dolgozok a menő állásomban, aminek a megszerzéséhez szükség volt arra, hogy sok dolgot tudjak a világról. 1 órát és az intelligenciámat felhasználva szerzek pénzt, de csak intelligenciával ez nem elérhető.

Rendben, vannak erőforrások, amik nem csökkennek hasznosításuk során. Vegyük ki, bár gyanús, hogy ez a modellezés nem lesz megfelelő hosszú távon.

Boldogság

• véges sok van,
• hasznosítható
• növelhető a mennyisége

… na hallod, elmész te a …

Oké, azt hiszem lassan újra kell gondolnunk ezt az egészet. Egy kalap alá akarunk venni olyan dolgokat, amiknek sokszor semmi köze nincs egymáshoz és ez nem fog menni, pedig tagadhatatlan értelme van az intelligenciának, a boldogságnak, szépségnek, de még olyan megközelíthetetlenebb dolgoknak is, mint a szeretetnek… és ráadásul hozzásegíthetnek ahhoz, hogy elérjük a céljaink és értelmes életet éljünk, de hogy hogy… Céljaink, hát ez sincs jól definiálva… Ha visszamegyünk a sztori elejére, pénzről beszéltünk, ott még jól működött minden, de úgy tűnik, hogy ez így nem általánosítható. Próbáljuk meg más szemszögből megközelíteni.

Az egészség is jó erőforrás-szerűnek tűnt, de folyamatosan fogy. Ezt a folyamatos fogyást ellensúlyozzuk mindenféle tevékenységünkkel. Annak, hogy miért csökken ez az erőforrásunk sok oka van, de az egyik az, hogy a létezésünkkel égetjük a kalóriákat, hő formájában leadjuk a környezetünk felé és testünk lassan, de folyamatosan “elfogy”. Ezt az egészség-csökkenést próbáltuk meg kompenzálni azzal, hogy eszünk. Elcseréljük a kenyerünket, materiális javunkat az éhség csökkentése (vagy az “egészséged növelése”) érdekében. Tárgyaid, mint ezt a kenyér pedig megszerezhetted úgy, hogy elcserélted a pénzed erre a tárgyra. A pénzt meg úgy szerzi meg az ember, hogy dolgozik. Kipihentségét és idejét cseréli pénzre.

Az idő pénz, vagy a pénz idő, oly mindegy, cserélhető legalább egy irányba.

Erről van itt szó! Ez az “átváltás” alapú megközelítés sokkal szimpatikusabb, ráadásul mérhetőnek is hangzik: a testedben található anyagok felhasználásának módja, az azok pótlásához szükséges termékek ára, az órabéred, a kipihentséghez szükséges alvást igénybe vevő idő…

Konverzió alapú megközelítés

Hagyjuk a definiálást, ez szerintem így nem fog semmi hasznosat eredményezni. Funkcionálisan közelítjük meg a dolgot. Nézzük azt, hogy mire jók ezek, mit lehet velük csinálni.

1. Fabrikálunk egy kitüntetett erőforrást, aminek legyen a neve “jóság”, vagy “jóllét”, “boldogság”, “elégedettség”, amit szeretnél. Minden ember vele született célja az, hogy ezt növelje. Tekintsük úgy, mintha folyamatosan fogyna ez is és vissza akarnánk tölteni valamivel. Majd megnézzük később, hogy ezzel tudunk-e valamit kezdeni.

2. Van egy másik kitüntetett erőforrás, az idő. Ezt csak úgy kaptuk, szintén így születtünk. Úgy tűnik, hogy fogy akkor is, ha nem cseréled el semmire, de a csere során nem csökken gyorsabban. Itt is visszatérünk majd erre a folyamatos csökkenésre és csökkenés sebességének nem-változására.

3. Vannak olyan erőforrások, amik fizikai tárgyakhoz köthetőek. Ezeket vehetnénk egy kalap alá, de nem jó ötlet. Sokkal praktikusabb megközelítés, hogy melyik tárgy mire használható, mire “cserélhető”. A pénz csak más tárgyakra, az ételek az “egészségedre”, az alapanyagok egy kisebb adag egészségre, vagy idővel együtt ételre cserélhetőek. A legtöbb tárgy pénzre vagy egyéb tárgyakra is cserélhető.

Fizikai mivoltukból következik, hogy a tárgyak olyan erőforrások, amik emberek között "átruházhatók", más jellegű erőforrások viszont direkt módon nem. Nem tudok valakinek több intelligenciát adni, csak az időmet felhasználni arra, hogy tanítsam, vagy venni neki egy könyvet. Ezek tagadhatatlanul segíthetik, hogy ő saját magának növelje az intelligenciáját, de nem tudom odaadni az enyém.

4. Mindenkinek más minden erőforrás közötti “konverziós rátája”. Más az árérzékenységünk, más mennyiségű “jóllétet” tudunk kinyerni a művészeti alkotások nézegetéséből, máshogy hat szervezetünkre adott dolgok elfogyasztása, más ütemben tanulunk és más a fizetésünk.

5. Az erőforrások közötti konverziós rátát befolyásolja, hogy hol és mikor vagy. Nem csak azért, mert nem mindegy, hogy hány évesen akarsz konvertálgatni, hanem azért is, mert nem mindegy, hogy a sivatagban akarsz venni egy pohár vizet, vagy egy európai boltban egy zsugorral. Az se mindegy, hogy hol iszol meg egy kávét.

...bár az ára is más lesz ott, ahol szívesebben iszol :) lehet, hogy mégis mindegy, mert egységnyi pénzért azonos mennyiségű boldogságot tudsz szerezni magadnak?

6. Az erőforrások közötti átváltások lehetőségét korlátozhatja, hogy *hol és mikor vagy. Nem elérhető számodra egy “pénz kenyérre cserélése”, ha zárva van a bolt.

7. Bizonyos mennyiségő minimális erőforrásod szükséges lesz ahhoz, hogy egyes cseréket tudj hajtani. Nem fogsz tudni megnézni egy filmet, ha már csak 2 perced maradt az életedből és nem fogsz tudni iPhone-t venni 200 forintból, “egy kicsit” se, mert nincs olyan részegysége az iPhone-nak, ami megvásárolható. Úgy tűnik, hogy bár nem tudjuk, hogy milyen egység, valamilyen egysége minden erőforrásnak van. Az iPhone-oknak “darab”, a pénznek az adott ország pénznemének legkisebb értelmezhető váltója, az időnek… Planck-idő? Nem tudom.

TODO: ha én vagy Claude írunk erről matematikai szemszögből, mindenképp érdemes lesz belinkelnem, hogy megmutassam hogy az "idő" és más dolgok látszólag végtelenül finomra bontható granularitását hogy kezeli le a tudomány, szerintem tök érdekes. Lényeg, hogy működik, minden mérhető dolognak van legkisebb mérhető egysége, ha nincs egyértelmű, konstruálunk egyet.

TODO: az is érdekes, hogy hogy "mérhető" valami. A távolságot tudod úgy mérni, ahogy az egészséget nem, de nem igaz az se, hogy nem tudod "mérni" sehogy. Meg tudod állapítani, hogy valaki "egészségesebben", vagy "egészségtelenül" él. A HECON jegyzetem vagy azzal ekvivalens szöveget igyekszek majd kikeresni és írni arról, hogy hogy "mérhetjük" azokat a dolgokat, amik ordinálisak a mostani írásom és a HECON kontextusában.

Van itt egy olyan felvetés, ami téves. Okosnak hangzik és a társadalmunk egyenlőtlenséget alá tudja támasztani, de nekem vizsgálódásaim során úgy tűnt, hogy tévedésről beszélünk és a következtetések között ez még nagyon fontos szerepet fog játszani. Így hangzik:

Az átváltási lehetőségek létezése egyedi, egyénhez kötött. Bárki bemehet a boltba és vehet egy liter tejet? Tényleg bárki bemehet? Mi van azokkal, akik börtönben vannak? Na és azokkal, akik ki vannak toloncolva egy adott országból? Mi van azzal, ha én akarok lenni a miniszterelnök? Vagy azzal, ha ki akarok menni az űrbe?

Praktikus akadálya van ezeknek? Természetesen igen, de nem az egyénből fakad. Aki börtönben van, az is bemehet a boltba, csak nem onnan és nem most. Mint írtam, a cserékhez kell egy meghatározott mennyiség (ahol nem kell, ott a kvantum az) az erőforrásokból. Ha úgy nézzük, hogy a “szociális státusz” is az, amivel szintén születünk, mert a társadalomban az embereket nem ítélik börtönbüntetésre különösebb okok nélkül és ez is szükséges egy olyan alapvető cseréhez, mint a boltban vásárlás, feloldódik a probléma.

Hasonló módon biztos vagyok benne, hogy elég erőforrás elcserélésével megoldhatja bárki, hogy miniszterelnök legyen (amit mondjuk tekinthetünk egy magas szociális státusznak és befolyásnak, ha általánosítani akarjuk az erőforrást, amiről szó van, nem pedig miniszterelnökségében kezeljük). Egy probléma akad csak: lehet, hogy olyan dolgokat kell megtenni ezért, amiket nem akarunk (például a moralitás “cseréje”), vagy olyan erőforrást kellene elcserélni hozzá, ami nincs birtokunkban, például többszáz évet az életedből.

Hasonlóan nincs akadálya annak, hogy a Holdra repülj: szimplán építs egy rakétát. Nem tudod hogy kell? Tanulnd meg, nem rakétatudomány :). Nincs pénzed? Dolgozz 300 évet, annyi pénz biztos elég… ja várj, annyi időd nincs. Rabolj ki egy-két bankot. Be fognak börtönözni? Szökj meg és építsd tovább a rakétát. Azt javaslom légy ügyes, mert lehet, hogy a szociális státuszod annyira le fog csökkenni a műveletben, hogy az “idő” és “egészség” erőforrásod látja kárát, amikor a releváns rendfenntartó szervek lelőnek. A konverziók elméleti lehetősége ott van akkor is, ha nem tetszenek a lehetőségek, vagy nincsenek meg a szükséges erőforrásaid.

Na jó, azt hiszem ez jó kiindulási pont. Már csak a folyamatosan fogyó erőforrásainkkal, meg a “majdnem soha” nem fogyó erőforrásainkkal kellene elbánnunk valahogy és kész is van az elnagyolt, de univerzális elmélet az emberi “mindenről”.

Kényszerített konverziók

Az előző rendőrös példa… morbid, tudom, de jól szemléltet valamit: történnek olyan dolgok, amik fölött nincs hatalmunk és ez nem csak az “idő és újraértelmezett egészség fogyása”, hanem az is, amikor valaki megajándékoz téged valamivel, vagy elkap az eső és megfázol, utána pedig a megfázás folyamatosan csökkenti az egészséged szintjét egy darabig, míg meg nem gyógyulsz.

Így hát be kell vezetnünk a kényszerített konverziók fogalmát. Kényszerített konverzió az, amit nem csak lehetőséged van végrehajtani, de valamilyen entitás miatt kötelező megtörténnie. Vagy azért, mert egy másik ember ezt tette veled, vagy azért, mert a fizika törvényei ezt diktálják, vagy azért, mert a természet bizonyos jelenségei közbeszólnak. Ilyen jelenség az is, amikor egy folyamatosan csökkenő erőforrás… hát, csökken. Az “időd csökkenése”, mint életben töltött napjaid, óráid, perceid csökkenése egy olyan csere, amit minden pillanatban ráderőltet az élet: ha épp nem csinálsz semmit, elcseréled azt a pillanatot a semmire. Ha dolgozol, ugyanazt az időt nem a semmire cseréled, hanem egy icipici pénzre (később kapod meg, de ez nem érdekel most minket).

"Semmire" egyébként tipikusan nem szoktunk időt cserélni. Vagy pihensz, vagy dolgozol, vagy javítod magad (edzel, tanulsz, stb) vagy a jólléted növeled, csak ezek annyira megszokott dolgok, hogy nem szoktuk értékelni. Lényeg a lényeg, hogy a csere megtörténik, ha tetszik ha nem, de kontrollálhatod, hogy mire.

TODO: biztos vagyok benne, hogy Claude-al valamikor foglalkozni fogunk a halál témájával. Amikor ez elkerülhetetlenül megtörténik, ha van olyan része, ami a szeneszenciáról szól, mindenképp be kell rakni ide: nem minden lénynek kötelező időt cserélnie minden pillanatban

Itt a "pillanat" az idő kvantumát akarja jelenteni, nem "másfél perctől 2 napig" ahogy Ádám szereti megfogalmazni. Shoutout to Ádám for being such a 💀!

--- To be continued… ---